A gimbalok, silderek, jib-ek, kránok, drónok, remote head-ek és kamera mozgató robotkarok korában, a legtöbb adásba, közvetítésbe kerülő felvétel még mindig állványra szerelt kamerával készül, mégis alig ismert ezek belső szerkezete, működése. A legnevesebb statív gyártók, CartoniRenato Cartoni alapító a Gyro Head (giroszkópos fej) feltalálója, fia doktor Guido Cartoni mérnök Tom Hanks-től vette át 1991-ben az AMPAS Technical Awards-t, a megismételhető fluid modulokért az Action Fluid Head-ekben) (1935), Miller (1946/19541946: az ausztrál Robert Eric Miller feltalálja a fluid állványfejet, majd szabadalma bejegyzésre kerül Ausztráliában, később az USA-ban.
1954: megalapítja a Miller Camera Support Equipment céget ), OConnor (1949/19521949-ben alakult meg az OConnor Mérnöki Laboratóriumok, 1952-ben kezdődött a fluid fejek gyártása. ), Ronford Baker (1966), Sachtler (1958), Shotoku (1944/61), Vinten William Vinten 1909-ben kezdte meg a Kinemacolor vetítők gyártását és 1910-ben jegyezték be a cégét, amely később filmes berendezéseket, filmkamerákat (1931-től) és kamera-alátámasztásokat gyárt. 1937-ben megalkotja a 300 képkocka/mp sebességű HS300 35mm-es high-speed filmkamerát. Később a kamerák mellett crane-t és pedesztálokat gyárt film és TV stúdiók számára. Ma világelső az OB statívok és pedesztálok gyártásában. (1909), mind a mechanika nagymesterei, sok évtizedes tapasztalattal a kamera mozgatás, állvány gyártás területén. Náluk sokkal később, a 2000-es években kezdtek el használható tripodokat, fluid fejeket gyártani (Japánt bele nem számítva) a távol-keleti, főként kínai gyártók, amikor a legfontosabb szabadalmak 20 éves védettsége kezdett lejárni, és elkezdték másolni a legnagyobb gyártók, elsősorban a Sachtler fluid állványfejeitFluid head
Folyadék-csillapítású állványfej. Sajnos, sok gyártó, ha az állványfejben felhord valamilyen kenőanyagot két súrlódó felület közé, már Fluid Head-nek nevezi azt. Ettől az még messze van a valódi folyadék csillapítású állványfejtől. Lásd az állványfejről szóló részt.

Kapcsolódó szabadalmakról röviden
Fluid damping, fluid drag – Folyadék-csillapítás

A fluid állványfejhez kapcsolódó szabadalmak főként az állványfej mozgásának csillapításáról és a kamera billentésekor növekvő nyomaték ellemsúlyozásáról, ezek megvalósítási lehetőségeiről szólnak. Az első Fluid Head-del kapcsolatos szabadalom az ausztrál Miller nevéhez fűződik, közvetlenül a II. VH. utáni időszakból (bejegyezve 1946 Ausztrália, 1949 USA). Valószínűleg ettől függetlenül, az USA-ban 1949-ben, Chadwell O'Connor már saját készítésű fluid állványfejre szerelt kamerával készített felvételeket, és saját későbbi, fluid fejjel kapcsolatos szabadalmára úgy tekint, mint "a" Fluid Head szabadalmára. A Cartoni-nak is számos fluid csillapítással kapcsolatos szabadalma került bejegyzésre, az egyedülálló Modular labyrinth combination, a Variable labyrinth és a Planetary fluid control megoldásai. A Cartoni-hoz hasonlóan a Sachtler és a Vinten is számos fluid csillapítással kapcsolatos újításra nyújtott be és kapott szabadalmat.

A Sachtler egyik ilyen 1977-ben benyújtott szabadalma, amelyet az USA-ban 1980-ban jegyeztek be (US4226303A, 1980) hermetikusan zárt, akár több darabból álló, kapcsolható csillapító modulokból felépíthető, változtatható csillapítású állványfejről szól. Maga a csillapító modul, egymáshoz képest elmozdulást megengedő, kerek (fém) lemezek közötti folyadék nyíróerővel szembeni ellenállásával jön létre, akként, hogy a lemezek egyik fele mereven egy tengelyen, a másik fele pedig az egyikhez elmozdulást megengedően (a lemezek közt nagy viszkozitású folyadékkal elválasztva) van kialakítva, úgy, hogy az előző(k) külső élén (körvonalán) a másik lemezek túlnyúlva, azt magukba zárva, egymásra sajtolva (hermetikusan zártan) és külső körívén fogazottan (lásd az ábra jobb oldalán) érnek véget. Az egy csillapító egységen belül a lemezek (lásd az ábra bal oldalán) számának változtatásával különböző nagyságú csillapítás érhető el és a különböző csillapítási egységek (modul) egy tengelyre fűzésével és megfelelő kombinálásával a teljes csillapítás azonos lépésekben, fokozatosan a kívánt szintre növelhető, ekként a modulok kombinálásával kiterjesztve a legkisebb és legnagyobb csillapítás közötti tartományt. A különböző csillapító modulok viszonylag egyszerűen ki- vagy bekapcsolhatók egy reteszelő mechanizmussalA Camgear, Sachtler, Secced összes, a Miller nagyobb, a Tilta CT sorozatú és az E-Image nagyobb és fokozatokban állítható állványfejeinél a damping modulok, tárcsák (drag/damping disks) külső fogazott részeibe illeszkedő különböző magasságú rugós csapokkal valósul meg, amelyek az egy tengelyre elfordulást megengedően egymásra épített/fűzött drag modulokat ki- vagy bekapcsolják. Valószínűleg ugyanígy történik a csillapítás beállítása (bár még nem szedtük szét, de a csillapítás-fokozatok külső kapcsolási mechanizmusa erre utal), a SmallRig legnagyobb, lépésekben állítható csillapítású fluid fejeinél is (a kisebb SmallRig fejek frikciósak, csak a gyártó hívja őket fluidnak, sőt, hidraulikusnak). Az OConnor-nál a drag disk nem fogazott, ott a drag disk modulokon kialakított furatok segítségével történik a reteszelés, a drag egységek ki/be kapcsolása..

A külső reteszelő mechanizmusnak (és a zárt damping moduloknak) köszönhetően az ilyen rendszerű állványfejek lényegesen olcsóbban gyárthatók, mint a korábbi filmes fluid állványfejek. Egyrészt mert a modulok sorozatgyártásban is előállíthatók, másrészt mert (a belső csillapítás kapcsolással, szabályozással szemben) nem szükséges költséges tömítések kialakítása a zárt modulrendszer miatt.

A különböző kamera terheléseknek megfelelősen, a csillapítás fokozatok száma viszonylag egyszerűen növelhető kevés számú csillapítás modullal: pl. el lehet érni 8 progresszív csillapítás fokozatot, 3 különböző, egymáshoz képest megfelelő arányú csillapítással rendelkező modul felhasználásával.
8-fokozatú csillapítás:
ehhez olyan 3 különböző damping modul (tárcsa) szükséges, melyeknél a csillapítás mértéke 1:2:4 arányú. Ekkor ahhoz, hogy a csillapítás 8-fokozatban (7+0), egyenlő lépésenként állítható legyen, a 3 modul közül (jelöljük ezeket 1., 2. és 4.-nek) a következő damping disk-eket kell kapcsolni: [1. fokozat]: 1 , [2. fokozat]: 2 , [3. fokozat]: 2+1 , [4.]: 4 , [5.]: 4+1 , [6.]: 4+2 , [7.]: 4+2+1 (mindhárom tárcsát) , [0.]: - (egyik tárcsát sem).
4-fokozatú csillapítás:
két (csillapításukat tekintve 1:2 arányú) modullal az előzőhöz hasonlóan 4-fokozat (0+3) érhető el, a modulok 1 , 2 , 1+2 és 0 ki-és bekapcsolásával.
A legtöbb ilyen zárt fluid drag disk modulra épülő állványfej ezért 8 (7+0) vagy a könnyebb terhelésre szántak 4-fokozatú (3+0) csillapítással rendelkeznek. Ekkor a gyártó a legkevesebb (megfelelően megválasztott csillapítási arányú és sorozatban gyártható) damping disk-kel a legtöbb egyenlő lépésben állítható csillapítás fokozatot képes elérni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a 8-lépésben állítható csillapítás legtöbbször elegendő a közepes kamera terhelésekre is, illetve a 4 lépésben állítható (3+0) csillapítás legtöbbször elegendő a könnyebb kamerákhoz (az ezekhez használható legnagyobb és legkisebb tömegű kamerák tartománya jóval szűkebb). Nagy terhelhetőségű fluid fejek 8-nál több csillapítás fokozatal is rendelkezhetnek.
Az akár sajtolással, hézagmentesen elkészíthető moduláris fluid drag disk egységek alkalmazhatók kisebb terhelhetőségre is, kombinálásukkal elérhető nagymértékű csillapítás, és sorozatban, kedvezőbb áron gyárthatók, ezáltal elérhetővé teszik a valódi fluid állványfejek szélesebb körben történő használatát, nem csak filmes, hanem a televíziós és az amatőr kategóriában is.

A Sachtler állványfejek (és a komolyabb távol-keletiek is) ezen eredeti alapötlet (szabadalom) felhasználásával készülnek. A különféle erősségű csillapítás modulok kombinációinak kapcsolásával jön létre a Sachtler (és az övét másoló) fluid fejekre jellemző fokozatokban kapcsolható csillapítás. Az eredeti szabadalomban Hydraulical damping element-nek, Hidraulikusan csillapított egységnek nevezik (szerintem tévesen*) a csillapító drag disk egységet. Ezzel a kifejezéssel egyébként évtizedekig nem lehetett találkozni az állványfejek csillapítása kapcsán, és a későbbi szabadalmakban ugyanezt a megoldást már "fluid disk"-ként, damping element-ként, drag modul-ként említik. Ebben az írásban "magyarul" fluid drag disk-ként,, fluid modul-ként, fluid tárcsa-ként hivatkozom rájuk, mert a folyadékcsillapítású csillapítás modul/tárcsa elég furán hangozna.

Érdekes és szerintem nem véletlen, hogy a SmallRig a 2025-ben megjelent tripod szett sorozatában – szintén tévesen – hidraulikus csillapításúnak nevezi az állványfejeit.** Csak remélni lehet, hogy ezek közül a fokozatokban állítható csillapításúaknál alkalmazzák az 1977-es szabadalom megoldását, de egyébként biztos, hogy az állványfejeik csillapítása nem hidraulikus, és a nem fokozatos csillapítású fejeik nem fluid-ak, legalábbis az én szóhasználatomban. Ennek a félrevezető "hidraulikus" kifejezésnek a használatát ebben az írásban és a honlapunkon is próbáljuk elkerülni..

Nem lehet nem megjegyezni egy további érdekességet, egy továbbfejlesztett folyadék-csillapítású állványfejre vonatkozó egyik szabadalom kapcsán: a szabadalmi igényt a Sachtler AGSachtler Aktiengesellschaft-Kommunikationstechnik
A Sachtler többi szabadalma általában a Sachtler GmbH nevéhez fűződik. jelentette be (és US5389972 számon lajstromozták az USA-ban), a feltaláló Guido Cartoni mérnök volt.
Egyébként a szabadalom lényegében egy olyan állványfej fluid csillapítását írja le, amellyel működés közben lehetséges a fluid drag folyamatos változtatása a minimumtól a maximális értékig, anélkül, hogy ez egyenetlenséget okozna az állványfej mozgásában.
A Sachtler-nél nem tudok ilyen megvalósult állványfejről, de a Cartoni, néhány Vinten és az E-Image Motus fluid fejek tudják ezt.

------------------------------------------

* A hidraulikus csillapításhoz szükséges egy munkahenger hidraulika folyadékkal megtöltve és az ebben mozgó dugattyú. Ekkor a csillapítás a folyadék, mozgó dugattyúval szembeni ellenállásával valósul meg, és amelynél a csillapítás a folyadék (ki)áramlásával egyszerű módon, változtatható méretű nyílásokkal vagy szelepekkel szabályozható. Az említett szabadalomban szó sincs munkahengerekről vagy dugattyúról, ezért a megnevezése ellenére sem hidraulikus a szabadalomban leírt megoldás. Ettől függetlenül, a szabadalomban részletezett zárt csillapító modul/tárcsa a Sachtler fluid fejeinek és sok más gyártó későbbi folyadék-csillapítású állványfejeinek az alapja lett.

** Talán azért nem tudtam elmenni, sem a SmallRig, sem a Sachtler szabadalmi ügyvivő tévedése mellett, és valószínűleg azért szántam erre a kelleténél több karaktert, mert néhány évtizede, amikor elérhető áron kezdtek megjelenni kisméretű hidraulika munkahengerek, cégünknél felmerült egy valóban hidraulikus csillapítású állványfej tervezése. Végül ehelyett egy kamera stabilizátor és más kamera kiegészítők, dolly-k tervezését és gyártását választottuk (Mezdon HDSLR-4, Mezdon Dolly), amelyeket az angol Mezdon Ltd. megrendelésére készítettük.

------------------------------------------

Counterbalance system – Ellensúlyozó rendszer

Az állványfejek Counterbalance rendszerével kapcsolatos szabadalmi bejelentések és bejegyzések száma olyan magas és a működés leírása legtöbbször olyan bonyolult, hogy kísérletet sem érdemes tenni ezek áttekintésére. Szerencsére azonban, az állványfej ellensúlyozó rendszerével kapcsolatos szabadalmakban papírra vetett és a gyakorlatban megvalósult, elterjedt gyártói megoldások hatékonysága, működőképessége, azok bonyolultságától függetlenül, egyszerűen ellenőrizhető a felhasználók számára.
Az állványfej ellensúlyozó rendszerével szembeni elvárásokról, illetve annak működéséről bővebben az állványfejről szóló résznél lehet olvasni.


Tripod

A tripodokkal kapcsolatban is rengeteg szabadalmi igény került bejelentésre illetve került bejegyzésre. Ezek között egészen egyszerű megoldások is szabadalmaztatásra kerültek, mint pl a hagyományos Sachtler tripodokra jellemző függőleges állású fékező karok helyzete, amelyek a láb-szekciók lezárását biztosítják és megakadályozzák a fék véletlen kioldását (vízszintes elhelyezkedésű karoknál ez előfordulhat).
Ugyanezt a célt – mármint a véletlen kioldás megakadályozását – szolgálja a elforgatható karral (tekerővel) megvalósítható fék, amelyet szinte mindegyik gyártó alkalmazott vagy alkalmaz (előszeretettel a nagy terhelhetőségű) tripodjainál, a Cartoni-tól az EImage-en át az OConnor-ig, mert a megoldás egyszerű és hatékony mint egy kőbalta, és minden körülmény között működik.

A Cartoni új, SDS rendszerű gyorszáras tripodjaiban alkalmazott megoldásokat 3 szabadalom is védi, amelyek egyike a rendszerhez tartozó villámgyorsan beállítható középösszekötőben alkalmazott megoldásra vonatkozik. Az SDS rendszerű tripod az egy-pontból az adott láb mindkét kiterjesztését (nyíló szekcióját) nyitja-zárja. Ugyanezt a célt szolgálja a Sachtler, szintén szabadalommal védett, Speed Lock rendszere.
Érdekesség, hogy az EImage-nél a hasonló gyors-zár egy 20 éve kiválóan működő, szabadalommal nem védett technika.

Az "egy pontból nyitni az adott láb összes szekcióját" megoldásnál technikailag jóval összetettebb feladat az "egy pontból mindhárom láb összes szekciója nyitható-zárható" igénynek megfelelni, amelyre megoldást először, kb 20 éve, a Manfrotto szabadalmaztatott és valósított meg az 540ART és 542ART, 75 és 100mm-es szintezőcsészés dupla-csöves videós  tripodjaiban.
2025-ben a SmallRig kínálatában jelent meg ilyen rendszerű hibrid (videós-fotós) tripod, Tribex néven, amelynek gyors-záras megoldását a gyártó szabadalmaztatta (nem találtam rá) és Patented Hydraulic Structure-ként hivatkozik rá. Egyetlen képet találtam amely a működést hivatott bemutatni (jobb oldalon). Bár a képen nem látszik, a Manfrotto korábbi megoldását tartalmazó statívokkal szemben a Tribex tripod nem szintezőcsészés, hanem középoszlopos és nem dupla-csöves, a vízszintezés pedig csak a lábhosszak állításával történhet. Elsőre úgy tűnhet, ez megnehezíti a pontos beállítást, de meglepő módon a Tribex mégis gyorsan szintezhető marad, sőt, sok esetben nincs is szükség a felállítást követően szintezgetésre, függetlenül a talaj egyenetlenségétől vagy akár lépcsőre állított tripodnál sem.

Summázatként elmondható, hogy szabadalmaztatott megoldásokat alkalmazó statívok is lehetnek használhatatlanok vagy gyorsan meghibásodók, és új szabadalmakat nem alkalmazó tripodok is lehetnek tartósak, gyorsak és kiválóan használhatók.
A bevezetőben felsorolt gyártók közepes és nagyobb terhelhetőségű állványszettjei kiválóan használhatóak, megbízhatóak és meglehetősen drágák. A kínai gyártóké jóval olcsóbb, de megvásárlásuk gyakran zsákbamacska. Ha nem szakértő, nem könnyű az állványszett vásárlójának dönteni, mert kívülről minden statív hasonló, az állványfejbe pedig nem látni bele és elsőre a tripod sem sokat mond kívülről. A gyakran hangoztatott "Fluid head" sok mindent jelenthet és ezt némely gyártók ki is használják (bármiről állítva. hogy "fluid", ha van benne kenőzsír vagy kenőolaj), így fogalmunk sincs mit kapunk a pénzünkért. Pedig jó választással egy statív szett akár évtizedekig is kiszolgálhatná az igényeket, az elvárások alig változnak az idő múlásával.

Bárhol is gyártották a statívszettet, az egyik legfontosabb árnövelő tényező az, hogy a valóban fluid állványfej összeszerelését nem lehet automatizálni, ez a mai napig kézzel történik és nagy figyelmet és pontosságot igényelNem csak saját tapasztalatunk az, hogy pl. egy nagyobb Sachtler állványfej Tilt mechanikájának szétszerelése egy nyugodt napot igényel és ugyanennyit az összerakása. A régebbi állványfejeknél ez a teljes ellensúlyozó és csillapítás mechanikára igaz volt, a relatíve újabbaknál legalább a hermetikusan zárt csillapító egységekFluid drag disk - csillapító tárcsa, csillapítás modul
A legtöbb neves gyártó csillapítás rendszere ilyen egységekből épül fel. Lásd fentebb a szabadalmakkal kapcsolatos lenyitható részt, vagy lejjebb a Fluid csillapítás részt. gyárthatók sorozatban, de az ezeket tartalmazó fejek összeépítése ugyanúgy kézzel történik, amelyért nyugaton többet, keleten kevesebbet fizetnek. Árnyalja ezt, hogy nyugaton az összeszerelő tisztában van a működésével annak amit összerak, keleten már nem feltétlenül, vagy feltétlenül nem és ennek lehet érdekes hatása a végtermékre.

Ha földműves szereli össze a fluid fejet a gyárban Kb 2 évtizede, az első hibás kínai Sachtler-klón állványszettek üzletünkbe érkezésekor, pontosabban a hibáik miatti szétszerelésükkor, volt az az érzésem, hogy az állványfej vagy tripod gyári összeszerelőjének fogalma sincs arról, hogy mit szerel össze, hogy mire való az a fura szerkezet amin dolgozik. Mintha a végső cél a tripodnál a tripodnak látszó tárgy előállítása volna és az mellékes, hogy "nem áll meg a lábán", mert a lábszekciókat lezáró fékek nincsenek beszabályozva és a tripod felállításkor összerogy. Hasonló élmény a fej működésében is tapasztalható volt, amikor – bár minden benne volt a fluid fejben, ami a finom működéshez kell –, de a csillapítást vezérlő csapok varázslatos kuszaságban összevissza vezérelték a fokozatokat. Ezeket sokáig lehetne még sorolni és csak a sokadik után alakult ki ez a meggyőződés, amely idővel csak elmélyült. Szerencsére az évek múlásával a különféle gyártóknál ez a "trend" már nem érezhető ilyen erőteljesen, de azért 2025-ben is kapunk még állványszettet következetesen nem rögzített padlóösszekötő teleszkóppal, amelynek végül ugyanaz az eredménye, random szétcsúszik és táncot jár a tripod az első felállításkor. Ennél is jobb, ha a teleszkóp leheletnyit van rögzítve és a statív önmagában még megáll a lábán és csak a kamera felszerelésekor, a terhelésre csúszik szét.
(Mellesleg minden tiszteletem a földműveseké, valószínűleg fordítva is hasonló lenne a végeredmény: csalódás volna szüreteléskor ha a Sachtler szerelőinek szőlő metszése után szednénk a termést – bár ők vélhetően nem erőltetik ezt a tevékenységet.)
A nagyobb terhelhetőségű állványfejeknél, szetteknél a nevesebb gyártók technikai fölénye általában nem kérdéses, azonban az eladások száma kisebb volumenű, mint a könnyű állványszetteknél, amelyekből nagyságrenddel többet vásárolnak. Vajon ezeknél is egyértelmű a "nagyok" technikai, tartósságbéli fölénye? Megéri a többszörös árat bármelyik kategóriában egy márkásabb szett? A válaszokhoz célszerű az elején kezdeni: mit kell tudnia egy jó állványszettnek?

Statívszett feladata

A filmes, tévés, videós állványszettel szemben támasztott követelmények egyszerűen megfogalmazhatók:
az volna a feladatuk, hogy különböző tervezett tömegű és gyújtótávolságú kamera/objektív konfiguráció használatakor megismételhető, finoman irányítható kameramozgást lehessen készíteni velük, akár átlósan vagy szabadon, az állványfej mindkét forgástengelye mentén.

Ennek az egyszerűnek tűnő feladatnak a megvalósítása pont olyan, mint maga a statív szett: egyszerűnek tűnik, de nem az. Nem véletlen az a széles ársáv amely az állványpiacra jellemző. Az állványszettek ára gyártótól és terhelhetőségtől függően nagyjából a 100e Ft körüli kategóriától nagyjából 10 millió Ft-ig terjed, de hasonló terhelhetőség mellett is könnyedén lehet a szettek közt tízszeres árkülönbséget találni.
Ennek okát - az olcsó távol-keleti munkaerőn vagy a túlárazáson és az extra profiton kívül - érdemes megkeresni, mert a statívszetteknél is a részletekben van a lényeg.

Állványszett és kifinomult kameramozgás

Mi teszi képessé az állványszettett a kifinomult kameramozgatásra?

• Bemozdulásmentes működés
  Egy állványfej bemozdulását sokféle körülmény okozhatja, pl a tripod lábszekció csöveinek elhajlása a billentés síkjában, vagy külső körülmények, a nem elég szilárd emelvény, dobogó,  vagy szél, de akár egy basszusláda hangnyomása okozta rezgés is. Kiemelendő a tripod csekély torziós szilárdságából fakadó vagy az állványszett holtjátéka miatti bemozdulás.
• Nagy torziós szilárdság
  a statívszett elcsavarodással szembeni ellenállása (pan irányban), a tripod torziós szilárdsága határozza meg
• Holtjátékmentes felépítés
  szilárd, merev, holtjátékmentes tripod és állványfej, beleértve a kettő csatlakozását és minden összetevőjét
• Hatékony csillapítás (Drag, Damping)
  a fej csillapítása legyen finom lépésekben vagy fokozatmentesen szabályozható (a képen a Roll tengely csak Dutch Roll fejEgy Cartoni Dutch Roll Head
    nél használatos)
• Hatékony ellensúlyozó rendszer (Counterbalance system)
  az állványfej ellensúlyozó rendszereCounterbalance System
  A kamera a billentés mértékével (szinuszosan) növekvő nyomatékkal terheli az állványfej tilt tengelyét. Ezt a változó nyomatékot hivatott kompenzálni a fej kiegyensúlyozó rendszere (#ounterbalance system-e), hogy ne az operatőrnek kelljen kompenzálnia azt. a teljes tilt tartománybanTilt tartomány
  
  Az állványfej Tilt tengelye teszi lehetővé a fej függőleges irányú, előre-hátra billentését*, azt hogy a rászerelt kamera lefelé vagy felfelé tudjon nézni. Az, hogy ez hány fokos szögig lehetséges, adja meg a fej tilt tartományát (pl.: +90°-től -60°-ig).
  
  *Szóhasználatomban a tilt mozgásra nem alkalmazom a "dőlés" szót. Azt a 3-tengelyes mozgásra képes eszközöknél, a Z-tengely (Roll) menti mozgásra értem, amikor a kamera irányához képest jobbra-balra dől, dönti a képmező vízszintes síkját.
  Nem vagyok nyelvész, de érzésem szerint a két kifejezést lehetne éppen fordítva is használni, de nálam ez ragadt be. legyen pontos és finoman állítható a terheléshez
• Kezelő, aki tudja mit akar és van hozzá tehetsége

Hogy az első öt mit is jelent a gyakorlatban és hogyan valósítható meg, az a következőkben remélhetőleg kiderül.
Fontossági sorrendet a felsoroltak között nem érdemes keresni: hiába tökéletes a fej kiegyensúlyozó rendszere és csillapítása, ha a szett holtjátékából, a tripod torziós szilárdságának hiányából vagy más okból fakadó bemozdulás tönkreteszi a felvételt. Ez fordítva is igaz, ha az állványfej csillapítása darabos, ragad, vagy az ellensúlyozás nem megfelelő, akkor hiába a nagy torziós szilárdságú tripod és a bemozdulásmentes működés, a felvétel éppen úgy használhatatlan lesz.
Ha mégis rangsorolni kellene az állványfej két legfontosabb jellemzője, a csillapítás és az ellensúlyozó rendszer között, a csillapítást venném előre, mert vízszintes kameramozgásnál csak ez számít, az ellensúlyozó rendszer a függőleges és átlós mozgásnál kerül előtérbe, de a csillapítás ekkor is éppen olyan fontos marad.

Bemozdulás

Nem lehet kifinomultan irányítani egy kamerát, ha az állványfej bármi okból önálló életre kel, bemozdul és nem kontollálható kameramozgást produkál. A tripod megfelelő torziós szilárdságának hiánya nehezen vagy egyáltalán nem kompenzálható kameramozgást okoz, az állványfej nagyobb holtjátéka pedig garantáltan tönkreteszi a felvételt. Akaratlan kameramozgást az állványszett hibáin kívül a külső körülmények, az állványfej és tripod hibás beállításai is okozhatnak, ráadásul egymással kombinálódva ezek hatása összeadódik. A bemozdulást kiváltó okok egy része elkerülhető, más részük pedig nem, legfeljebb a hatásuk csökkenthető. De ha minden ideális és optimális, beleértve a környezeti feltételeket is, az operatőr még mindig elszúrhatja.

A bemozdulás okai

Külső körülmények

• Nem szilárd padozat, sajtópáholyban, emelvényen, ha a statív nincs izolálva
  Ilyenkor az is elég lehet, ha a kezelő egyik lábáról áthelyezi a testsúlyát a másikra.
• Szeles időjárás
  Különösen könnyű szetteknél vagy nehezebbnél ha nagyobb a szél. Ide tartozhat a helikopter rotorjának hatósugara is. A tripod lesúlyozása enyhíthetné a bemozdulást és bár korábban sem volt jellemző, mostanában egyre kevésbé az, hogy lesúlyozzák a statívot.
• Rezonancia
  – Koncerten, pl a mélynyomó közelében felállított tripod átveszi a változó hangnyomás okozta rezgést, a karbonszálas tripod fokozottabban, az alumínium kevésbé (a Sachtler erről másképp vélekedik, szerintük energiaelnyelő tulajdonságú a CF tripod, szerintem pedig a karbonszálas cső peng, mint egy hangvilla és szikrázik ha valami kemény felszínnel erősen összeütődik, a legkevésbé energiaelnyelő)
  – Nagy méretű forgógépek közelében, akár szilárd betonaljzat esetén is
  – Régi épületben használva a szettet, az is elég lehet, ha egy villamos vagy trolibusz elmegy az épület mellett
• Vékony födémen, fafödémes karzaton az is elegendő ha elsétál a tripod közelében valaki, akinél a súlyfelesleg döngő léptekkel párosul

Operatőr és beállítási hibák

Az operatőrnek nyilván számtalan lehetősége van hibázni egy felvételezés során. A fizikai adottságai is okozhatnak nem kívánt kameramozgást, pl. nem megfelelő a finom-mozgás koordinációja az adott feladathoz, témakövetéshez, remeg a keze vagy rossz napja van, stb., de ez nem tárgya ennek az ismertetőnek.
Emellett a tripod vagy az állványfej helytelen beállítása is vezethet nem tervezett kameramozgáshoz, amelyet az operatőr könnyen megelőzhetne némi odafigyeléssel. (A beállítás hiányának oka gyakran a "király vagyok" érzés, amely eluralkodhat néhány operatőrön és ennek hatására felülemelkednek a legalapvetőbb állványfej beállítások szükségességén. Persze lehet, hogy tévedek, de nem találtam más magyarázatot arra, hogy sokan miért nem szánnak 1 perccel többet a pontos beállításra, hogy azután órákig könnyedén és hibátlanul dolgozhassanak.)
Bemozdulást okozó helytelen állványfej és tripod beállítások:

• Az állványfej tripod-szorító csavarja nincs eléggé meghúzva, nem elég szilárd a fej rögzítése
  Billentéskor, nagyobb terhelésnél bemozdul a szintezőgömb a tripodcsészében és zökkenhet a kamera.
• Nem elég szoros svenkkar rögzítés
  Ha nincs meghúzva eléggé a svenkkar rögzítőkarja, annak két haszna is van: billentéskor, átlós mozgáskor döccenhet a kamera, ahogy a fej átugrik egy barázdát a svenkkar rozettán, és egyben koptatja (gyalulja) a rozettát, hogy később már ne is lehessen eléggé meghúzni.
• Rosszul kiegyensúlyozott kamera (lásd itt!)
  Ha a kamera rosszul van balanszozvaHa a kamera rosszul van kiegyensúlyozva az állványfejen, akkor vízszintes helyzetéből vagy előre vagy hátra akar "bukni", a fej Counterbalance 0 állása és 0 csillapítás mellett. Ilyenkor a csúszótalp vagy csúszómű rossz pozícióba lett rögzítve.
  Szakszerűbben megfogalmazva, az állványfej vízszintes állásánál a kamera tömegközéppontjának függőleges vetülete nem esik egy vonalba az állványfej Tilt forgástengelyével. , akkor az állványfej előre- vagy hátrabillentésekor a kamera egyenetlenül irányítható.
• Nem megfelelően beállított Counterbalance
  Ugyanazt okozza, mint az előző pontnál.
• Hibás csillapítás beállítás
  Nehéz kamera - egyhe csillapítás párosál túlszaladhat a svenk végén a kamera, tűlzott csillapítáa - könnyű kamera párosnál nehezen irányítható indulás és megállás.
• Helytelen tripod használat
  – kisebb kamera magasságot igénylő felvételnél, a 3-részes tripod legalsó szekciójának felesleges használata (ekkor jobban csavarodik vagy hajlik)
  – túlságosan szétterpesztett tripod lábak (kevesebb szekció használata helyett) vagy éppen túl kevéssé szétnyitott tripodlábak (csavarodik)
  – a helyzetnek nem megfelelő összekötő, tripod-papucs vagy tüskés-lábvég használata (instabil működés)
  – gyenge láb-szekció lezárás (billentéskor bebukhat az állvány)
  – nem a terhelésnek megfelelő összekötő használata
  – billentéskor, nagyobb terhelésnél vagy súgógép használatakor a kamera lehetőleg 1 tripod láb irányába nézzen (ne két láb között)

Állványfej és tripod hibák

• Gyenge torziós szilárdság
• Holtjáték a fejen, statívon, svenkkaron, bárhol
• Hibás, pontatlan, nem elég finom, visszahúzást okozó vagy erőtlen ellensúlyozó rendszer
• Hibás, akadozó, tapadó, visszahúzást okozó csillapítás rendszer
• A kameratalp, csúszótalp, gyorscserelap nem elég szilárd rögzülése az állványfejen
• A csúszómű (balansz platform) elhasználódása (nem csúszótalpas, hanem gyorscsere plate-es fejeknél)
• Nem elegendő hajlítószilárdságú svenkkar (az elhajlás visszahúzást okoz)
• Kopott rozetta a svenkkaron vagy az állványfejen
  A helytelen használattól (nem eléggé meghúzva használják a svenkkart) vagy a gyenge anyagminőség miatt a rozetta elkophat, akár az állványfejen, akár a svenkkaron. A kopott rozetta miatt tilt vagy átlós mozgásnál a svenkkar rögzítés átugorhat egy barázdát, vagy teljesen lekopott rozettánál bármekkorát döccenhet a fej.
  
  Megjegyzés: a jobboldali képen egy új állapotú, cserélhető, rozsdamentes acél rozetta látható (LWS rudazathoz, nem svenkkarhoz), amely jobban bírja a tartós használatot, mint a svenkkarokon szinte kizárólagosan elterjedt alu-ötvözetből készültek, amelyek nem cserélhetők (egyetlen cserélhető rozettás svenkkarral találkoztam, a Miller gyártotta a Skyline 90 fejhez). A nagyobb terhelhetőségű állványfejekre (vagy azokra, amelyeket komolyan vesz a gyártó) viszont a legtöbbször rozsdamentes acél és cserélhető rozetta kerül a svenkkar illesztéshez (hogy a rozetta kopásakor ne az egész fejet kelljen cserélni). Ez a páros nehezen érthető, mert az állványfejen lévő rozsdamentes acél rozetta szép fokozatosan "ledarálja" a svenkkaron lévő alu rozettát, amely így egyre nagyobb bemozdulását okozza az állványfejnek.
  A nagyobb gyártók svenkkarjai egyáltalán nem olcsók (500 dollár felett is vannak svenkkarok, de még a Camgear-nek is van 600 dolláros svenkkarja), ebbe már beleférhetne egy cserélhető rozetta, amelynek anyaga egyezik az állványfejen lévő rozetta anyagával.
   
• A tripodláb gyenge hajlítószilárdsága
  Ha a tripodláb az állványfejre tett kamera billentésekor behajlik, akkor kevés a hajlítószilárdsága a terheléshez Ez főleg nehezebb kamera-konfig és könnyű iker-csöves tripod párosánál fordul elő, amelyeknél az iker-csőves felépítés elegendő torziós szilárdságot adhat a pán mozgásnál, de billentéskor befelé behajolhat a tripodláb csőve vagy csövei. Ugyanez a behajlás okozta bemozdulás fordul elő, ha az egyébként elegendő szilárdságú, lábösszekötők nélküli szimpla-csöves tripod alacsony állásban van használva, nagy szögben szétterpesztett lábakkal és túlságosan kiengedett szekciókkal. Ez lehet jó fotózáshoz, de nem tilt mozgáshoz, amelynél az állványfej súlypontja kívül kerül a tripod-base közepén és jelentős nyomatékkal hajlítja a lábat.
• Iker-csöves tripodnál a padlóösszekötő vagy tripodpapucs nincs elég szorosan rögzítve a tripodlábra, kicsi a szorítókengyel anyagvastagsága.
  Ez csökkenti a torziós szilárdságot: svenkeléskor a lábvég elmozdul a padlóterpeszen, gumitalpon, a végén pedig a kengyel/rögzítőfül visszahúzza. Nem véletlenül különbözik a Sachtlernél a 75-ös és a 100 mm-es tripodok lábvégein a szorítókengyel.
• Tripod-papucs alja (ami a padlóval érintkezik) nem gumiból, hanem valamilyen hitvány műanyag gumiutánzatból készül.
  Ekkor sima talajon nincs elegendő tapadása a tripodnak és svenkelésnél elfordulva csúszik.

Bármiből eredjen is a bemozdulás, az állványfej holtjátékából, a tripod torziós csavarodásából, a tripodot tartó emelvény padlójának behajlásából és más külső körülményből, vagy az állványfej belső hibájára visszavezethető okból, végül az a kamera bemozdulását okozza, amelynek a felvételre gyakorolt hatása ugyanaz, könnyedén tönkreteheti. A statív működésének megértéséhez nékülözhetetlen a bemozdulás hatásának alapos ismerete a különböző forgatási szituációkban..

Bemozdulás hatása

Mekkora az a bemozdulás, ami tönkreteszi a felvételt?
A válaszhoz célszerű megnézni az állványfej bemozdulásának hatását különböző távolságokon, egyelőre még kamera, objektív vagy képkivágás figyelmen kívül hagyásával. Már az állványfej néhány tizedmilliméteres bemozdulásának a hatása is látványos 10 vagy 20m-re vetítve.
Úgy lehetne ezt szemléltetni (lásd a bal oldali ábrát), mintha egy lézerceruzát rögzítenénk az állványra szerelt kamerára vagy a tripod base-re, és az állványfejen vagy tripodon jelentkező bemozdulás (a) két állása mellett (pl. a beállított csillapításnak kb. megfelelő erővel megcsavarva jobbra-balra a tripod base-t), a kamerától megadott távolságokon (C) lemérnénk a kitérő lézer vonalak közötti távolságot (A).
Egyszerűsíti a számolást és gyakorlatiasabb, ha 1m-en mérjükHa az állványfej és rajta a lézerceruza 1m-re van pl a faltól, akkor a falon mért elmozdulásból könnyen számolható a más távolságokra vetített eredeti bemozdulás hatása (2m-en 2x, 5m 5x lesz nagyobb, vagy fél méteren fele, stb). a bemozdulás hatását és ebből az összes többi távolságra vetített érték és az állványfej bemozdulása is egyszerűen kiszámolható. Az ábrát kinagyítva jól látszik, hogy az állványfej néhány tizedmilliméteres bemozdulása, a kitérő lézervonalak közti távolság milyen mértékű növekedését okozza különféle távolságokon, 1, 2, 4, 10, 20 és 40m-en mérve, amelyek életszerű tárgytávolságok egy felvételezés során.
Hatását tekintve mindegy, hogy a bemozdulás Pan vagy Tilt irányban jelentkezik, bár Tilt iránynál, a relatíve kisebb függőleges látószög miatt, a hatása a felvételen még látványosabb lehet.
Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mekkora bemozdulás kell ahhoz, hogy jó eséllyel tönkretegye a felvételt: kis látószög használatakor nagyon kicsi.
Amit érdemes hosszabban kifejteni. Ha a bemozdulás és annak hatása viszonyába belekeverjük a kameraképet, a képkivágást és az objektív gyújtótávolságát is (egy-két feltétel teljesülése esetén), az sem változtat az ábrán látható arányokon.

Pl. ha egy félközeli felvétel (lentebbi képen a kisvakond) 1m távolságból készül, ehhez tartozik egy, az állvány bemozdulásából (a) fakadó, 1m-re (C) kivetített (A) érték. Ha ugyanez a félközeli képkivágású felvétel 10 vagy 20m távolságból készül, akkor a nagyobb távolságon mért elmozdulás értéke is 10 és 20-szorosára nő az 1m-en mérthez képest.
Ha egy adott képkivágás 1m-es tárgytávolságból készül, az ezzel megegyező képkivágást 10m-ről az eredeti objektív gyújtótávolság 10x-esre növelésével lehet elérni, 20m-ről a 20x-osra növelésével (az objektív hosszát, a lencse filmtől/szenzortól való távolságát, a leképezést figyelmen kívül hagyva). Tehát az előbbi egyenes arányosság (a tárgytávolság változása és a bemozdulás hatása között), a képmezőn mérve (ahhoz viszonyítva) is fennáll, ha a képkivágások azonosak. Az előbbi példák egyébként, egy átlagos 25x zoomos, nem túl nagy kezdő látószögű kamerával megvalósíthatók: a kezdeti 1m-ről felvett kisszekond képkivágás 20m-ről is elkészíthető.

A bemozdulás hatása a felvételre
A bemozdulás felvételre gyakorolt hatása egyszerűen szemléltethető ha a bemozdulást fokban fejezzük ki. Pl. egy 100 mm-es állványfej Pan mechanikájának a háza legyen 114,6 mm-es átmérőjű (ami egy reális érték), ekkor a kerülete (dxπ) éppen 360 mm. Tehát a fej kerületén mérhető 1 mm-es elmozdulás éppen 1°-os szöget, szögelfordulást jelent. A bemozdulás hatása szűk látószög használatakor (az objektív tele állásakor) fokozottan jelentkezik, az itt leírtak eleve ezt a szűk látószöget feltételezik.

Egy 100mm-es állványon már sokféle kamera és objektív használható, a kézi kamerától a broadcastig.
Ha egy átlagos, 25x-ös zoom-os kézi kamera kerül rá, annak (35mm-es formátumnak megfelelő) gyújtótávolsága tele állásban, a kezdő látószögétől függően kb. 6-700mm, ami 3–3,4°-os látószöget jelent.
Az állványfej 1°-os (1 mm-es) bemozdulása, a tárgytávolságtól függetlenül, az objektív tele állásakor, a 3°-os képmező 1/3-át érinti, mintha a jobboldali félközeli képen a kisvakond vagy a labdája nagyrész eltűnne a képmezőből a bemozdulás/visszahúzás miatt. Nyilvánvaló, hogy ennek a töredéke is tönkretenné a felvételt: pl. a ø100mm-es állványfej (kerületén mért) 0,3mm-es, azaz 0,3°-os bemozdulása a képmező 10%-ára kiterjedő bemozdulást okozna, ami több mint "elég".

Persze, lehet azt mondani, hogy nincs 0,3°-os (0,3 mm) bemozdulása egy 100 mm-es statívszettnek. Igen, lehet mondani, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy van néhány, sok millióba kerülő 100 mm-es új szett, amelyiknek nincs ekkora bemozdulása (holtjátéka/torziós csavarodása), még viszonylag nagy terhelés és erős csillapítás mellett sem, ha a környezeti tényezők kedvezőek. De még többnek van. Az pedig még inkább elmondható, hogy még egy ilyen csekélynek tűnő bemozdulás fele, harmada is elég lehet ahhoz, hogy tönkretegyen egy távolból közelit adó felvételt, ahogyan az is, hogy újabban (sajnos) az előbbi kamerát nem egy stabil 100 mm-es, hanem inkább egy 75 mm-es állványszettre szokás itthon tenni, gyakran azok között is a leghitványabb tripodot tartalmazókra, amelyeknél önmagában a tripod torziós csavarodása okozta bemozdulása a fejnek, simán elérheti a 0,5 mm-tA 75mm-es fej kerületén mért 1mm bemozdulás 360/dxπ fokot jelent. Ha a 75mm-es statívfej (Pan vagy tilt házának) átmérője 80mm, akkor a kerülete 251,32mm (80*π). A kör 360°-os: 360°:251,32=1,43°. Ennyi foknak felel meg a 75-ös fej kerületén mérhető 1mm elmozdulás, tehát 0,5mm elmozdulás ~0,7°-nak felel meg.) (75-ös fejnél ~0,7°-ot), ami egy rossz vicc.

De vegyünk egy kiváló szilárdságú, 100 mm-es ENG statívszettet, 0,1°-os bemozdulással (beleértve a torziós csavarodásból, holtjátékból, svenkkarból, a fej csillapításának esetleges visszahúzásából és a külső körülményekből fakadó bemozdulásokat), ami egy átlagos 100-as állványfej házának kerületén mérveAhogy az előbbi példában is, a 100-as fej átmérője a könnyű számolhatóság érdekében legyen 114,6 mm, ekkor a kerület éppen 360 mm, azaz 1° éppen 1 mm elmozdulásnak felel meg. 0,1mm-t jelent. Kerüljön erre a statív összeállításra egy ENG kamera egy kis kezdő látószögű 25x-ös broadcast ENG objektívvel, beépített kétszerezővel és legyen az objektív tele állásban használva. Az objektív látószöge 1,8°, kétszerezővel 0,9°. Ekkor az állvány bemozdulásából adódó 0,1°-os elmozdulása/szögelfordulása a képmező több, mint 1/10-ét érinti, tehát a felvétel használhatatlan lesz.
De egy ilyen állványszettnél, kamera setup-nál, ekkora bemozdulást önmagában is okozhat a torziós csavarodás vagy a kedvezőtlen külső körülmények. A valóságban, ha minden körülményt figyelembe vennénk, ennél jóval nagyobb bemozdulások is adódhatnak, akár a 75, akár a 100 mm-es szetteknél. Ha egy ilyen objektíven a kétszerező be van kapcsolva, nincs az az ENG statívszett amivel meg lehetne fogni ezt a képet.
(Igaz, nem túl gyakori az otthoni videósok körében egy ilyen szűk látószögű ENG optika, mert az átfogás növekedésével meredeken nő az áruk: a 20x zoom-os kb. 5 000$-nál kezdődik, a 25x zoom-os 50 000$-nál, és akinek ez utóbbi van, telik neki EFP statív szettre is.)

Bemozdulás ellen: túlméretezés
Általában igaz, hogy a bemozdulásmentes felvétel érdekében céldszerű túlméretezni az állványfejet és a tripodot, de ha a kamerát szűk látószöggel is használni szeretnénk, akkor nem kicsit, hanem nagyon. Ha pl az előbbi kamera setup 8 kg és startívként az ipari standardnak számító Sachtler 18 S2 ENG 2 CF ENG szettet választjuk, függetlenül attól, hogy ez egy kiváló szett és hogy a szetthez tartozó 18 S2 fej terhelhetősége 18 kg és a tripodé 40 kg, éppen úgy nem lesz használható, mint az összes többi ENG szett, mert a szituáció amelyben meg kellene felelnie, nem a tripod system kategóriájának megfelelő ENG, hanem EFP, függetlenül attól, hogy a felvétel egy ENG kamerával és ENG objektívvel készül és a szett teherbírása többszörösen túlméretezett a kamera setup tömegéhez képest. Nagy gyújtótávolságú objektívek alkalmazásakor a túlméretezés is lehet önmagában kevés és a statívszett kategóriájában kell szintet lépni. Mindkettő más minőségű használhatóságot biztosít és jelentős árnövekedést okoz. A nagyobb terhelhetőség és a magasabb kategória erősen összefügg a szett torziós szilárdságával és holtjátékával.

Optikai képstabilizátor - ENG/EFP és box objektív Az előbbi eredményen talán változtatna valamit, ha az ENG/EFP objektív tartalmazna képstabilizátort, bár 40x-es zoom alatt ma már alig van ilyen, illetve az újabb Canon, Fujinon ENG/EFP lencsék közt egyáltalán nincs. Az optikai képstabilizátorral ellátott ENG/EFP objektívek 2 tengelyre stabilizálnak, korrekciós tartományuk nagyjából +/-0,1°-0,2° esetleg 0,3°, elméletben. A valóságban 1-2°-os látószög közelében az ezekben alkalmazott OISOIS
Optical Image Stabilization már nem hatékony, és csak a box objektív alapvetően más képstabilizáló technikát alkalmazó soktengelyesnek mondott képstabilizátora működik hatékonyan. A hatékonyságnak ára van, egy 100-120x zoom-os új box objektív árából nagyjából 4-5 új Tesla megvásárolható.
Az előbbi ENG konfigot (ENG statív szett és kamera + ENG lencse kétszerezővel 1° körüli látószöggel) az objektív beépített képstabilizátorával használva is nagyjából ugyanott lennénk: sehol.

Broadcast objektívek OIS korrekciós tartománya
A broadcast objektívek optikai képstabilizátorának (OIS) korrekciós tartománya markánsan eltér az ENG/EFP lencséknél és a box objektíveknél, a stabilizálásra alkalmazott technika különbözősége miatt. Bár mindkét kategóriában a gyártók többféle megoldást használnak, az ENG/EFP objektívekben a stabilizálás hatékonysága messze elmarad a box objektívekétől.

ENG/EFP lencsék
Általában a változtatható szögű folyadékprizma rendszert (VAP: Vari-Angle Prism) alkalmazzák az ENG/EFP objektívekben a kép stabilizálására, amelynél a változtatható szögű prizmát két átlátszó membrán közötti folyadék segítségével érik el. A stabilizálás 2-tengelyre történik, és a viszonylag kis méretű optikai elemre korlátozódik. A prizma egy vagy két oldalát elektromágnesek segítségével döntik meg, az érzékelők elmozdulás értékeinek kompenzálására. A gyors érzékelőknek és az elektormágneseknek köszönhetően a folyamat nagyon gyors.
Az így elérhető korrekciós tartomány +/-0,1°–0,3°, objektív típustól és gyártótól függően.
Nagy, 1000 mm feletti gyújtótávolságokon az ENG/EFP objektívekbe épített képstabilizáló rendszer már nem működik hatékonyan és a működése sokszor nincs optimalizálva az állvány használathoz, olyannyira, hogy állványra téve a lencsét, ki kell kapcsolni az OIS-t.

Box objektívek
A box lencsékben alkalmazott OIS gyártónként is és egy gyártón belül is különbözhet. Közös jellemzőjük azonban, hogy a stabilizálás jóval hatékonyabb, mint az ENG/EFP objektívekben, több tengelyre történik és az ENG/EFP rendszerben alkalmazottal szemben nagyméretű optikai elemet, elemeket mozgat és eleve fix statívon, pedesztálon történő használatra lettek tervezve.
Bár a box objektívekben alkalmazott optikai képstabilizálás a Canon-nál és a Fujinon-nál különbözik, a korrekciós tartományuk hasonló.
A box lencsékben alkalmazott OIS-sel elérhető korrekciós tartomány +/-0,5°–1°, különösen nagy átfogású objektívnél 1° felett is lehet.
Ennek ellenére vagy ezzel együtt, a legnagyobb gyújtótávolságoknál már csak csökkenteni tudják a képremegést, megszüntetni nem. A box lencse használatakor, nem teljesen szilárd padozat esetén szükséges az állványt izolálni a környezeti hatásoktól.
Box objektívekben a Canon képstabilizáló megoldása a Shift-IS, Fujinon-nál az OS-Tech.

Shift-IS
működési elve, a megnevezésének megfelelően, hogy az objektív egy nagyobb kompenzáló elemét (lencse vagy prizma), a gyro-érzékelők mérte elmozdulás kompenzálásának megfelelően, az objektívtengelyre merőleges síkban, eltolják, elcsúsztatják, ami a fényutat módosítja úgy, hogy az érzékelőre már a stabil képnek megfelelő fény kerüljön.

OS-Tech
A Fujinon megoldásában egy nagyobb optikai egységet, egy rugalmas felfüggesztésű lencsecsoportot tartanak "lebegésben"és mozgatnak ezredmilliméteres pontossággal elektromágneses aktuátorokkal az optikai tengelyre merőleges síkban a gyro-érzékelők adatainak megfelelően. Ezek a mikronos nagyságrendű elmozdítások (rángatások) a lencsecsoportban, a szenzoron több milliméteres képeltolódást kompenzálhatnak szuper-tele állásban. A Fujinon OIS megoldását sokan hatékonyabbnak tartják extrém gyújtótávolságoknál.

Folytatása következik